*Zayn szemszöge*
Az ebéd nagyon finom volt és amíg megemésztjük a kaját leülünk TV-zni.
Úgy háromnegyed óra múlva csörög a telefonom. Apa hív:
- Helló, Zayn! Említettem már, hogy a féltestvéred, Camaron, megy hozzátok 1 hónapra?
- Igen, szia Apa. Tudom, hogy jönni fog, de ebből most mit akarsz ki hozni?- kérdeztem, egy kicsit bizonytalanul.
- Hát, fiam...- sóhajtott egyet és folytatta- Negyedóra múlva száll le a gépe. Úgy, hogy ki kellene érte menned. Szia!- köszönt el boldogan.
- Rendben Apa! Szia!- letettem a telefont. Aztán a srácok felé fordultam:
- Na, fiúk, ki kell mennünk az öcsémért a reptérre! Louis, te kivihetnél minket!- néztem Lou-ra.
- Rendben, de Liz, sajnos nem tudsz velünk jönni, Cameron is alig fog beférni az autóba.
- Majd Liz az ölembe ül!- nézett Harry a barátnőjére, egy szemöldök húzogatás kíséretében. De Louis tiltakozott:
- Figyelj tesó! Tudod, hogy benne lennék, de Zayn tesója így is valakinek az ölébe kényszerül. Nem akarok netalán-tán dupla bírságot fizetni, vili?
- Oké, nyugi! Úgyis megakarom nézni a Jó barátokat- állt fel Lizzy, hogy kikísérjen minket. Amint elköszönt tőlünk, futottunk is Lou kocsijához. Louis mellett, az anyós ülésen, Niall ült. Hátul, középen én, a jobb oldalamon Harry, a baloldalamon Liam foglalt helyet. Útközben Harry nem akarta abbahagyni a kérdezősködést: "Mennyi idős?, Milyen színű a haja?, Milyen a stílusa?, A rajongónk?"
- 12 éves, fekete a haja, és utcai a stílusa. Arról, hogy a rajongónk-e, fogalmam sincs. Kielégítettem az igényeidet?- kérdeztem felé fordulva.
- Igen, köszönöm uram- nevetett- Öhm... Louis! Mikor érünk oda? Mennyi az idő? Hány fok van kint?- Harry most Lou-t kezdte el fárasztani. Komolyan mondom gyerekesebb, mint Cameron.
- Hazz, kérlek nyugodj le. Olyan vagy, mint egy öt éves. Így nem tudok vezetni.
- Bocs Louis- bigyesztette le a száját, immár hivatalosan is gyereknek titulált barátunk.
- Egyébként már itt vagyunk,- parkoltunk le egy vörös és egy zöld autó közé- Egy óra lesz öt perc múlva, és húsz fok van. Na, kiszállás!- mindenki kinyitotta az ajtót, és kiszállt. Felhúztuk a kapucnijainkat és feltettük a napszemüvegeinket.
Bent, olt meglepő módon, alig voltak emberek. Leültünk egy padra és Liam máris elővettw a telefonját. Twitterezik. Niall Lou-t kezdte el bökdösni, Louis pedig csak meredt maga elé. Harry a lábával dobolt a padlón. Annyira idegesített, hogy már szólni akartam neki, amikor a hangosbemondóhölgy hangját hallottam meg:
- Figyelem, figyelem! A nyolcas járat egy perc múlva leszáll, a második kifutónál- felpattantam a többiekkel együtt, és a megnevezett kifutó felé kezdtünk sétálni. Ott is elfoglaltunk egy padot. Pár pillanat múlva az előttünk lévő üvegablakon keresztül láttuk, ahogy egy nyolcassal megjelölt repülőgép száll le. Felálltam és odasiettem a bejárathoz. Két férfi lépett át az ajtón, és utánuk megpillantottam Cam-et. Ő is átlépte a küszöböt, és ledobta elém az utazótáskáját, majd a fiúk felé vette az irányt. Oké, hogy rosszban vagyunk, de azért köszönhetett volna. Nem tehettem mást, mint hogy felkaptam a bőröndjét, és én is odamentem a fiúkhoz. Ahogy sejtettem. Cameron máris elkezdett nyalni:
- Helló, Cameron vagyok, de szólítsatok csak Cam-nek. Biztosan ti vagytok a One Direction többi tagja.
- Igen. Én Liam vagyok. Ő itt mellettem Louis- mutatta be Lou-t Liam.
- Szia!- köszönt Louis.
- Áh, helló!- fogott kezet Louis-val- Tetszik a napszemüveged. Fiúsban nem volt?- Harry ezen akkorát nevetett, hogy le kellett ülnie a padra.
- Bocs Zayn, de nekem nem szimpatikus a tesód- súgta nekem Lou.
- Nyugi, én veled vagyok. Most nagyon rosszba vagyok vele- amíg ezt megbeszéltük, Niall-t és Harry-t is megismerte.
Mire odaértünk az autóhoz, Cam nagyon összebarátkozott Harry-vel. Ebből is látszik, hogy Hazz-nak nem nőtt még be a feje lágya.
- Na, figyelj Cameron!- fordult Louis Cam felé- Mivel csak öt személyes a kocsim, valakinek az ölébe kell ülnöd, oké?
- Öhm... Ülhetnék a te öledbe, Harry?- nézett Cameron Harry-re, boci szemeivel.
- Tudod, ez a hely egy különleges személynek van fent tartva- simította végig a kezét Harry a combján. Ezen Lou és Niall is felkuncogott.
- Akkor be kell érnem Zayn-el- sóhajtott fel Cam. Én pedig egy nagy barackot nyomtam a fejére. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé...
*Liz szemszöge*
Amikor elmentek a fiúk, lehuppantam a kanapéra, bekapcsoltam a tévét, és éppen akkor kezdődött a Jó barátok. Egy idő után azt éreztem, hogy az elnehezedett szemhélyaim egyre többször csukódnak le...
~Egy virágos réten sétáltam és megláttam egy szép arcú, barna hajú lányt. Elkezdtem felé futni, amikor odaértem, hosszasan nézett, majd megfordulva elindult. Én pedig követtem. Amíg mögötte lépdeltem, láttam az ösvény szélén Molly-t. És semmivé lett. Utána a lány mellett megjelent Louis. Most már kézen fogva sétáltak előttem. Majd Liam-et és egy göndör hajú, táncos lányt láttam elhaladni mellettünk. Ők nem tűntek el. Később Zayn-t vettem észre, egy fa árnyékában pihent és mereven bámult rám, majd lila ködben eltűnt. Aztán hirtelen sötétség borított be mindent. Egy börtönben találtam magam. Végig sétáltam a cellák között, és az utolsóban Apu ült. Arcomat neki nyomtam a rácsoknak, mintha átpaszíroztam volna magam közöttük, bent is voltam Apa mellett. - Apu, Apu! Hahó, Apa!- szólongattam, de ő rám sem hederítve, felállt, írt valamit a falra, a plafonon megjelent egy lelógó kötél...~
Felriadtam. A srácok és egy kis ember álltak előttem. Niall kezében egy vödör víz volt, és gondolom nem vette észre, hogy felkeltem, mivel máris borította a nyakamba a vödör tartalmát:
- Niall, az isten szerelmére! Fent vagyok!- tápászkodtam fel a kanapéról, és a csurom vizes hajamat Niall cipője fölött csavartam ki.
- Bocs Liz. Csak nagyon úgy nézett ki, hogy rosszat álmodtál. Kérlek ne üss meg!- tette kezét az arca elé az "áldozatom".
- Én megütni? Ugyan már! Csak nézz le a cipődre. Kárpótlásul ez is elég. Na és téged hogy hívnak?- ültem vissza a kanapéra, és a kis srác felé néztem.
- Cameron-nak, de ha nem tetszik, úgy szólítasz, ahogy szeretnél szépségem!- udvarolt Cam. Nekem, Zayn-nek és Lou-nak elkerekedtek a szemeink, Niall nem is figyelt, mert a cipőjét törölgette zsepivel. Liam nevetett egy nagyot, amit pont tőle nem vártam volna. Harry meg jól kiosztotta:
- Tudod Cameron, Ő barátnőm, és az ő számára foglalt a hely.
- Várjunk csak. Milyen hely?- szóltam közbe.
- Hát ez!- azzal Harry odapuffant mellém, és belekapott az ölébe.
- Attól, hogy a barátnőd, még tetszhet másnak is!- fordult most már hozzám Cameron, és folytatta- Nos, gyönyörűm, itt a számom,- adta át a cetlit- de most el kell intéznem valamit. Hiányozni fogsz!- dobott egy puszit, és sarkon fordult. Mindannyian elkerekerekedett szemekkel bambultunk, amíg vissza nem jött Cam:
- Megmutatnád, hol találom a toalettet?
- A folyosó végén balra- mondtam és már el is ment. Zayn rögtön mentegetőzni kezdett:
- Figyelj Lizzy. Öhm... Zy, zy nélkül. Sajnálom, az öcsém viselkedése kiszámíthatatlan.
- Semmi baj. Sőt, elég aranyos srác- fordultam hátra Harry-hez. Beleharapott az ajkaiba. Kihívásnak vette. Annak is szántam.
- Egyébként Liz, tényleg sajnálom, hogy rád borítottam a vizet. Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk vásárolni? Oké?- kérdezte Niall. Nekem tetszett az ötlet, jeleztem is egy "jó" felkiáltással.
- Nekem is jó, de lenne egy apró kikötés- nézett rám Louis, jobban mondvan keresztül rajtam, Harry-re. Ő folytatta:
- Így van. Csak azt vesszük meg, amit mi választunk neked. Rendben?- fordította fejemet maga felé, én pedig bólogattam.
- Akkor induljunk!- pattant fel Liam. Én is felkeltem Harry öléből, és felhúztam a kanapéról, majd a többiek is indultak utánunk. De valamit nagyon hiányoltam...
