14,Fejezet~ Minden jó, ha a vége jó!

Csumii!!! :D
Tegnap írtam az előző bejegyzéshez kommentbe, hogy lesz még aznap rész, mert lesz egy kis időm. Nos, ma lett, mert egy év után nagynénémékkel csak tegnap tudtunk találkozni.
Jó olvasást, holnap új rész. :]

*Harry szemszöge*

A kávézóban leültünk egy belső asztalhoz, mivel még mindig nem sütött ki a nap. Én egy fekete kávét rendeltem, ő pedig egy cappucino-t.
-Akkor, mire is gondoltál?- kortyolt bele a papírpoharába.
-Mondjunk sétálhatnánk egyet, aztán bemehetnénk a Madame Toussauds múzeum horror részére. Ez így jó?
-Aha. Bírom a horror dolgokat!- vigyorgott rám a fanatikus mosolyával.
-Akkor fizessünk, és menjünk is. A kávét meg majd megisszuk útközben.
-Pillanat, csak ki kell mennem a mosdóba. Mindjárt jövök- azzal felpattantt, és bement a női mosdóba. Addig én, a táskájával és a poharakkal együtt, elindultam a pulthoz fizetni. Amikor végeztem, csak megálltam a Wc-ék előtt. Vártam. A lány wc-ből három kis csaj lépett ki. Puszit dobtak felém, de nem is figyeltem rájuk, benéztem, de a csapoknál nem láttam Lizzy-t. Valami azt súgta, hogy menjek be. Jól körül néztem, nem figyel-e valaki, aztán besurrantam a lengőajtón. Letettem a táskát és a poharakat a mosdókagylók szélére, majd halk zokogást hallottam az egyik fülke felől.
-Öhm... Elnézést, Lizzy, te vagy bent?- kérdeztem bizonytalanul. Elcsukló hangon válaszolt:
-I-i-igen... De mit keresel itt?- kérdezett vissza kicsit felbátorodva.
-Az lényegtelen, az a kérdés, hogy veled mi van?- próbáltam benyitni, de amilyen figyelmetlen vagyok, nem vettem észre, hogy a kilincs alatti kis csík piros, nem fehér.
-Hogy mi van velem?.. Háát..- sóhajtott egy nagyot- Éppen kezet akartam mosni, amikor három lány jött be, és egyből nekem estek, hogy miért rabolom el a férjüket, és hogy ha nem szállok le rólad akkor...- a hangja megint sírásba fulladt.
-Liz, és utána? Mi volt, az "akkor" után?!
-Láttad a letört szappantartót?- mondta, odamentem, és az egyik tényleg le volt törve. Hümmögtem egyet, és folytatta- Azt akarták hozzám vágni..., de nem találtak el.
-Liz, ennyi?!- annyira felidegesítettem magam ezen, hogy majdnem kitéptem az ajtót, úgy rángattam a kilincset- Nyisd ki!- szóltam mérgesen. Egy kattanás, és a piros csík fehérre váltott, a kilincs lenyomódott, és Lizzy szorosan magához ölelt- Lizzy, nyugodj meg, már nincs semmi baj- töröltem le egy könnycseppet az arcáról- Itt vagyok, nem bánthat senki sem!- kisírt szemeivel rám nézett, és megeresztett egy halk "Oké"-t- Gyere csak!- kézenfogva odavezettem a tükrökhöz- Mosd meg az arcod, utána elmegyünk a panoptikumba, és elfelejtjük ezt az egészet, rendben?
-Ühümm- hümmögött egy halvány mosollyal az arcán. Amikor végzett, átkaroltam a derekát.
-Harry, köszönöm!- nézett fel rám.
-Szívesen, de mit is?- simítottam meg a vállát.
-Azt, hogy vagy- mosolygott és megcsókolt. Bele mosolyogtam a csókunkba. Nem hiszem el, hogy ennyire szerethet. (Na jó talán mégis.)
-Indulhatunk hölgyem?- nyújtottam felé a kezem.
-Persze- és ezzel ki is mentünk az ajtón. Néhányan megbámultak, én meg visszabámultam egy "igen-a-női-mosdóból-jöttem-ki-pasi-létemre,-na-és?" pillantással.
Lizzy-vel csak a múzeum horror részére vettünk jegyet. A forradalmárok terme nem volt annyira ilyesztő. Innen egy óriási, régi lecsapódó nyaktiló vezetett a következő helyiségbe. Nekem ez sem volt félelmetes, de Lizzy néha-néha megszorította a kezem.
A többi termen is végig mentünk, aztán kiérve a múzeumból, fotósok ezrei vettek minket körül, gépeiket kattogtatva, és kérdéseiket ordítozva:
-Ő az új barátnőd?
-Mi van Caroline-nal? Vele vége mindennek?
Odasúgtam Liz-nek:
-Háromra futunk. Egy... Kettő... Három!- azzal elkezdtünk futni, a riporterek meg szaladtak utánunk. Egy sikátorban elbújtunk, és szerencsére nem találtak meg minket az újságírók.
-Harry,- szólított meg Lizzy- Ki az a Caroline?
-Csak egy futókaland volt, semmi más- válaszoltam. Aztán körül néztem, nincs-e valaki, aki csak arra vár, hogy előjöjjünk. De szerencsére nem volt, így folytathattuk a randevúnkat.
Elsétáltunk a Hyde-parkba, arra a helyre, ahol a három kisgyerek játszott. Most nem a hintákba ültünk, hanem a mellettük lévő padra. A lábait felhúztam az egyik lábamra, és elkezdtem piszkálni a lábát.
-Mi hír a túrnéról?- kérdezte.
-A túrné előtt még fellépünk egy suli bálon- ekkor elkezdett zenélni Lizzy telefonja- A dalom a csengőhangod?- mosolyogtam.
-Ahamm- azzal felvette a készüléket. Egy "De jó!" felkiálltás hagyta el a száját, és letette .
-Véletlenül nem a Webster Gimnáziumban léptek majd fel?
-Öhm... Igen, asszem‘ valahogy így hívják a sulit. Miért?
-Mert Ly most tudta meg, hogy a One Direction jön a suliba, és mindenki rólatok érdeklődik tőle. Amúgy ez egy hölgyválszos bál lesz, és már van is egy jelöltem.
-Kit viszel, kit viszel?- kérdezgettem.
-Szerinted?- kérdezett vissza egy értetlen mosollyal.
-Engem!- kiáltottam fel nevetve. Aztán az utca közepén felkaptam és megpörgettem. Amikor letettem, megcsókolt. Az ilyenek a kedvenc pillanataim. Ezek a spontán kitörések, érintések, csókok.
A randi további része is jól sikerült. Még beszélgettünk, zenét hallgattunk. Este hétkor értünk haza, és mégkértem, hogy még ma este is maradjon nálunk, mivel holnap szombat, így nem kell suliba mennie, és valószínüleg nekünk sem lesz semmi dolgunk...

13.Fejezet~ Vásárlás ^^

Sziasztok. Mivel telefonom van most csak, gépem nincs itt, ezért képeket sem tudok beilleszteni a szöveg közé, majd ha otthon leszek beleteszem azokat is a fejezetbe, tehát jövő héten nézegessétek majd vissza ezt a részt.
Egyébként ezt a fejezetet most írom másodszorra, mert a drágalátos testvérem kitörölte az egészet egy gomb nyomással, mentés előtt...
Mindegy, jó olvasást nektek, a következő részre holnap után számítsatok.

*Liz szemszöge

Kiléptünk a házból és gyalog indultunk a városba.
-Fiúk? Kapucni, napszemüveg?- szóltam rájuk.
-Jobban élveznéd a vásárlást, ha be lennénk bugyolálva?- kulcsolta össze ujjainkat Harry.
-Nem, de mi van ha egy csomó rajongó fog körbe venni titeket?
-Akkor megmondjuk, hogy a barátunkkal szeretnénk tölteni a szabadidőnket, ezt tartsák tiszteletben- mondta hátrafordulva Louis. Ő legelöl beszélgetett Zayn-nel, mögöttük Niall és Liam vitatják meg az élet nagy relytéjeit, mi meg Harry-vel hátul sétáltunk. Pár perc múlva Zayn telefonja csörrent meg és így szólt hozzám:
-Liz van nálatok otthon valaki?
-Igen, Olga, de ő alszik, azt hiszem, miért?
-Mert a ti számotokról hívnak.
-Hangosítsd ki!- utasítottam, majd mindenki körbe állta a készüléket.
-Halló?- szóltam bele.
-Én vagyok az, Cameron, hol vagytok?- hallottuk meg Cam kétségbe esett hangját.
-Figyelj, kijössz a házból és egyeneseb kell csak jönnöd, oké?
-Öhm... Igen, hamarosan ott vagyok- ezzel bontotta a vonalat.
-Nézzétek, ott egy pad!- mutatott az út másik felére Lou.
-Nézd Louis, ott is fog maradni üresen, mert nem fogunk ráülni, mert nagy valószínűsséggel, nem fog megtalálni minket Cam- hívta fel szeles barátunknak,a figyelmét Liam- Egyébként, ott is van egy pad!- mutatott kb. tíz lépéssel mögénk.
-Akkor üljünk oda!- és azzal a lendülettel Harry el is indult, csak azt nem vette észre, hogy még mindig fogja a kezem, így én is futva közelítettem meg a padot. Leült, és belerántott az ölébe. Mellénk Louis ült, mellette Zayn, aztán Liam és Niall. Jól elbeszélgettük az időt, és amikor Liam a teknősökről kezdte volna eszmefuttatását, akkor érkezett meg Cam.
-Na, hova is megyünk?- érdeklődött.
-Lizzy-nek vásárolni- hallottam magam mögül "A" hangot.
-Így van úgy, hogy induljunk is, mert már kíváncsi vagyok melyik boltba megyünk be- mondtam, közben Harry-t meg Louis-t próbáltam felhúzni álló helyzetbe. Majd a többiek is feltápászkodtak, és mentünk is tovább.
Egy olyan butikba léptünk be, ahol az eladókon kívül senki sem volt. Szokás szerint Lou megint elkezdett "parancsolgatni", hogy mindenki fogjon egy kosarat, és öt perc múlva találkozunk a próbafülkéknél.

*Harry szemszöge*

-Na gyerekek, mindenkinél legyen egy kosár, és öt perc múlva találkozzunk a fülkéknél!- szólt Lou, és amennyien voltunk, annyi felé váltunk szét. Amikor megtaláltam azt, amit Liz-nek szántam, szólt Liam, hogy előbb beszélt Josh-sal, hogy négy óra múlva érkezik a gépe. Odahívtuk a többieket (mármint csak a srácokat), és megbeszéltük, hogy Liam és Zayn kitakarítják a lakást, Niall és Louis elmennek a reptérre. Én meg Lizzy-vel fogom tölteni a délutánt úgy, hogy jövök még eggyel a srácoknak. Aztán mindenki visszament oda, ahonnan jött. Én meg odamentem a fülkékhez, ott találtam egy széket, és leültem. Két percen belül odaszállingózott Niall, Liam és Zayn. Lou és Liz pár pillanattal később jöttek. Én közben rádobtam egy felsőt a kosaram tarralmára, ne hogy a többiek meglássák, mit találtam.
-Srácok, mit találtatok?- kérdezte Liz csípőre tett kézzel.
-Először én! Én, én, én!- visongott Louis.
-Oké, oké, nyugi- állította le Lizzy.
-Hoztam neked egy piros nacit, és egy csíkos felsőt. Gyerünk, siess! Kíváncsi vagyok hogy‘ áll rajtad!- lökdöste be Liz-t az öltözőbe. Pikk-pakk átöltözött.
-Na, milyen?- kérdezte. Mindannyian eleresztettünk egy nagy "Húú"-t. Nagyon jól nézett ki. Lou után Niall mutatta meg, mit talált. Egy neonpink cipőt mutatott Liz-nek. Ez is jól mutatott lábán. Majd Zayn egy fekete táskát adott oda Liz-nek. Nagyon tetszett neki.
-Mi elmegyünk kifizetjük ezeket, addig Liam, te is mutasd meg Liz-nek, hogy miket szedtél össze!- szólt Lou.
-Oké!- válaszolt Liam és kikapott a kosarából két pulcsit. Egy bajuszosat és egy Sponga Bob-osat. Ezek is jól álltak neki. Komolyan nincs olyan, ami neki ne állna jól. A fiúk gyorsan visszajöttek és végre az én is megmutathattam a szerzeményeimet:
-Lizzy, menj be a fülkébe, és majd beadom a dolgokat- azzal behúzta a függönyt és dobáltam be neki a cuccokat. Közben a fiúk alig bírták visszatartani a nevetésüket.
-Harry Edward Styles!- húzta el a függönyt Lizzy, kiabálva- Komolyan gondolod, hogy ezeket felfogom venni?!- lóbálta meg a csipkés melltartókat.
-Igen, szerintem jól állna- vigyorogtam. Ő pedig higadtan és egy bosszúszomjas mosollyal megszólalt:
-Oké, felpróbálom őket, és majd ésn eldöntöm, hogy jól állnak-e. Oké?
-Nem!- bigyesztettem le az ajkaim. Zayn is ezt tette, és ez elég fura volt, mert a srácok nem csinálták...
-De igen, és nincs leskelődés!- mutogatott az ujjával, és bement a fülkébe. Amikor öltözött ilyeneket mondott, hogy "Ó, milyen jól nézek ki!, Nagyon szexi!". Nem bírtam ki, és bekukucskáltam. Liz észre vett, és rákoppintott az orromra. Én elmosolyodtam és visszaültem a helyemre. Amikor Lizzy végzett, és kifizettünk mindent, a fiúk balra, mi Lizzy-vel jobbra indultunk.
-Sziasztok srácok! Majd szóljatok Josh-nak!- fordultam hátra a fiúkhoz.
-Öhm... Sziasztok. És köszi, hogy haza viszitek a cuccokat!- fordult meg Liz is, de ezt a fiúk már nem hallották. Aztán rám nézve folytatta- Harry, most hova megyünk? Kérlek ne legyél olyan titokzatos- mosolygott.
-A Starbucks-ba. Megbeszéljük a programot- kulcsoltam össze az ujjainkat. Az igazat megvallva egy kicsit hűvös volt, egy szál póló ban nem a legjobb ősz elején. Lizzy-n is csak egy felső volt, így inkább átkaroltam.
-Milyen programot?- nézett fel rám.
-Ja, hogy elfelejtettem mondani, hogy randizunk? Hopsz, kiment a fejemből- néztem le rá...

Közérdekű 2 !!!

Csumi! :D

Sajnos nem tudtam hozni a beígért két fejezetet, mert sűrű volt a programom, de próbálok időt szakítani a blogra, hétfőn, vagy szerda után remélem lesz egy kis időm részt feltenni.
És amint hazaértem, egy saját készítésű fejléc lesz a blog "éke".
Jó éjt,
Xoxo,
Fanni B. :)

KÖZÉRDEKŰ!!! Lezárult a Blogverseny!!

Mint a cím is mutatja lezártam a versenyt. Mivel csak egy munkát kaptam, Papp Krisztinától, ezért nem lesz díjazás, hiszen egy novella nem lehet első, második, harmadik, és különdíjas is egyben. De a novellád Kriszti, nagyon szépre sikerült. Úgy hogy az ajándékodon gondolkodom még. :)
A következő részekről annyit, hogy ezen a héten minimum kettőt fogok hozni. :)
További jó pihenést, és nyarat nektek,
xoxo,
Fanni B.

Blind Love (novella verseny jelentekező:Papp Krisztina)

Sziasztok! 

Megjött hozzám az első novella! Papp Krisztina küldte! Elég korhatárosra sikeredett, ezért csak a linkjét tettem ki! (Bocsi:( ) De nekem, egyébként, tetszik! :) Szavazni a bejegyzés(em) alatt található "Tetszik" gombbal szavazhattok! Csak ezzel! "Nem tetszik"-kel nem!! ITTmegtekinthetitek az írását!

Egyébként a kommenthatár még mindig 2 komment, úgy hogy amíg nem gyűlik össze a legutolsó részhez nem teszek fel újat!

További szép napot! Ja, és várom a többi novellát az e-mail-emre: radlifanni@totalcar.hu! (De kérlek, azért kicsit cenzúrázattabban! Köszi!)

NOVELLA VERSENY!

Sziasztok! Novella versenyt szeretnék hirdetni! Az e-mail címemre (radlifanni@totalcar.hu) lehet elküldeni a 2-3 oldalas történeteket. A téma természetesen a One Direction! :) Három helyezettet fogok díjazni! Plusz egy külön díjat! Ja, és a sztorikat névtelenül (lásd: e-mal címmel) küldjétek! 

További szép napot directioner-ek!!

12,Fejezet~ "Fiúsban nem volt?"

*Zayn szemszöge*

 Az ebéd nagyon finom volt és amíg megemésztjük a kaját leülünk TV-zni.
 Úgy háromnegyed óra múlva csörög a telefonom. Apa hív:
- Helló, Zayn! Említettem már, hogy a féltestvéred, Camaron, megy hozzátok 1 hónapra?
- Igen, szia Apa. Tudom, hogy jönni fog, de ebből most mit akarsz ki hozni?- kérdeztem, egy kicsit bizonytalanul.
- Hát, fiam...- sóhajtott egyet és folytatta- Negyedóra múlva száll le a gépe. Úgy, hogy ki kellene érte menned. Szia!- köszönt el boldogan.
- Rendben Apa! Szia!- letettem a telefont. Aztán a srácok felé fordultam:
- Na, fiúk, ki kell mennünk az öcsémért a reptérre! Louis, te kivihetnél minket!- néztem Lou-ra.
- Rendben, de Liz, sajnos nem tudsz velünk jönni, Cameron is alig fog beférni az autóba.
- Majd Liz az ölembe ül!- nézett Harry a barátnőjére, egy szemöldök húzogatás kíséretében. De Louis tiltakozott:
- Figyelj tesó! Tudod, hogy benne lennék, de Zayn tesója így is valakinek az ölébe kényszerül. Nem akarok netalán-tán dupla bírságot fizetni, vili?
- Oké, nyugi! Úgyis megakarom nézni a Jó barátokat- állt fel Lizzy, hogy kikísérjen minket. Amint elköszönt tőlünk, futottunk is Lou kocsijához. Louis mellett, az anyós ülésen, Niall ült. Hátul, középen én, a jobb oldalamon Harry, a baloldalamon Liam foglalt helyet. Útközben Harry nem akarta abbahagyni a kérdezősködést: "Mennyi idős?, Milyen színű a haja?, Milyen a stílusa?, A rajongónk?"
- 12 éves, fekete a haja, és utcai a stílusa. Arról, hogy a rajongónk-e, fogalmam sincs. Kielégítettem az igényeidet?- kérdeztem felé fordulva.
- Igen, köszönöm uram- nevetett- Öhm... Louis! Mikor érünk oda? Mennyi az idő? Hány fok van kint?- Harry most Lou-t kezdte el fárasztani. Komolyan mondom gyerekesebb, mint Cameron.
- Hazz, kérlek nyugodj le. Olyan vagy, mint egy öt éves. Így nem tudok vezetni.
- Bocs Louis- bigyesztette le a száját, immár hivatalosan is gyereknek titulált barátunk.
- Egyébként már itt vagyunk,- parkoltunk le egy vörös és egy zöld autó közé- Egy óra lesz öt perc múlva, és húsz fok van. Na, kiszállás!- mindenki kinyitotta az ajtót, és kiszállt. Felhúztuk a kapucnijainkat és feltettük a napszemüvegeinket.
Bent, olt meglepő módon, alig voltak emberek. Leültünk egy padra és Liam máris elővettw a telefonját. Twitterezik. Niall Lou-t kezdte el bökdösni, Louis pedig csak meredt maga elé. Harry a lábával dobolt a padlón. Annyira idegesített, hogy már szólni akartam neki, amikor a hangosbemondóhölgy hangját hallottam meg:
- Figyelem, figyelem! A nyolcas járat egy perc múlva leszáll, a második kifutónál- felpattantam a többiekkel együtt, és a megnevezett kifutó felé kezdtünk sétálni. Ott is elfoglaltunk egy padot. Pár pillanat múlva az előttünk lévő üvegablakon keresztül láttuk, ahogy egy nyolcassal megjelölt repülőgép száll le. Felálltam és odasiettem a bejárathoz. Két férfi lépett át az ajtón, és utánuk megpillantottam Cam-et. Ő is átlépte a küszöböt, és ledobta elém az utazótáskáját, majd a fiúk felé vette az irányt. Oké, hogy rosszban vagyunk, de azért köszönhetett volna. Nem tehettem mást, mint hogy felkaptam a bőröndjét, és én is odamentem a fiúkhoz. Ahogy sejtettem. Cameron máris elkezdett nyalni:
- Helló, Cameron vagyok, de szólítsatok csak Cam-nek. Biztosan ti vagytok a One Direction többi tagja.
- Igen. Én Liam vagyok. Ő itt mellettem Louis- mutatta be Lou-t Liam.
- Szia!- köszönt Louis.
- Áh, helló!- fogott kezet Louis-val- Tetszik a napszemüveged. Fiúsban nem volt?- Harry ezen akkorát nevetett, hogy le kellett ülnie a padra.
- Bocs Zayn, de nekem nem szimpatikus a tesód- súgta nekem Lou.
- Nyugi, én veled vagyok. Most nagyon rosszba vagyok vele- amíg ezt megbeszéltük, Niall-t és Harry-t is megismerte.
Mire odaértünk az autóhoz, Cam nagyon összebarátkozott Harry-vel. Ebből is látszik, hogy Hazz-nak nem nőtt még be a feje lágya.
- Na, figyelj Cameron!- fordult Louis Cam felé- Mivel csak öt személyes a kocsim, valakinek az ölébe kell ülnöd, oké?
- Öhm... Ülhetnék a te öledbe, Harry?- nézett Cameron Harry-re, boci szemeivel.
- Tudod, ez a hely egy különleges személynek van fent tartva- simította végig a kezét Harry a combján. Ezen Lou és Niall is felkuncogott.
- Akkor be kell érnem Zayn-el- sóhajtott fel Cam. Én pedig egy nagy barackot nyomtam a fejére. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé...

*Liz szemszöge*

Amikor elmentek a fiúk, lehuppantam a kanapéra, bekapcsoltam a tévét, és éppen akkor kezdődött a Jó barátok. Egy idő után azt éreztem, hogy az elnehezedett szemhélyaim egyre többször csukódnak le...
~Egy virágos réten sétáltam és megláttam egy szép arcú, barna hajú lányt. Elkezdtem felé futni, amikor odaértem, hosszasan nézett, majd megfordulva elindult. Én pedig követtem. Amíg mögötte lépdeltem, láttam az ösvény szélén Molly-t. És semmivé lett. Utána a lány mellett megjelent Louis. Most már kézen fogva sétáltak előttem. Majd Liam-et és egy göndör hajú, táncos lányt láttam elhaladni mellettünk. Ők nem tűntek el. Később Zayn-t vettem észre, egy fa árnyékában pihent és mereven bámult rám, majd lila ködben eltűnt. Aztán hirtelen sötétség borított be mindent. Egy börtönben találtam magam. Végig sétáltam a cellák között, és az utolsóban Apu ült. Arcomat neki nyomtam a rácsoknak, mintha átpaszíroztam volna magam közöttük, bent is voltam Apa mellett. - Apu, Apu! Hahó, Apa!- szólongattam, de ő rám sem hederítve, felállt, írt valamit a falra, a plafonon megjelent egy lelógó kötél...~
Felriadtam. A srácok és egy kis ember álltak előttem. Niall kezében egy vödör víz volt, és gondolom nem vette észre, hogy felkeltem, mivel máris borította a nyakamba a vödör tartalmát:
- Niall, az isten szerelmére! Fent vagyok!- tápászkodtam fel a kanapéról, és a csurom vizes hajamat Niall cipője fölött csavartam ki.
- Bocs Liz. Csak nagyon úgy nézett ki, hogy rosszat álmodtál. Kérlek ne üss meg!- tette kezét az arca elé az "áldozatom".
- Én megütni? Ugyan már! Csak nézz le a cipődre. Kárpótlásul ez is elég. Na és téged hogy hívnak?- ültem vissza a kanapéra, és a kis srác felé néztem.
- Cameron-nak, de ha nem tetszik, úgy szólítasz, ahogy szeretnél szépségem!- udvarolt Cam. Nekem, Zayn-nek és Lou-nak elkerekedtek a szemeink, Niall nem is figyelt, mert a cipőjét törölgette zsepivel. Liam nevetett egy nagyot, amit pont tőle nem vártam volna. Harry meg jól kiosztotta:
- Tudod Cameron, Ő barátnőm, és az ő számára foglalt a hely.
- Várjunk csak. Milyen hely?- szóltam közbe.
- Hát ez!- azzal Harry odapuffant mellém, és belekapott az ölébe.
- Attól, hogy a barátnőd, még tetszhet másnak is!- fordult most már hozzám Cameron, és folytatta- Nos, gyönyörűm, itt a számom,- adta át a cetlit- de most el kell intéznem valamit. Hiányozni fogsz!- dobott egy puszit, és sarkon fordult. Mindannyian elkerekerekedett szemekkel bambultunk, amíg vissza nem jött Cam:
- Megmutatnád, hol találom a toalettet?
- A folyosó végén balra- mondtam és már el is ment. Zayn rögtön mentegetőzni kezdett:
- Figyelj Lizzy. Öhm... Zy, zy nélkül. Sajnálom, az öcsém viselkedése kiszámíthatatlan.
- Semmi baj. Sőt, elég aranyos srác- fordultam hátra Harry-hez. Beleharapott az ajkaiba. Kihívásnak vette. Annak is szántam.
- Egyébként Liz, tényleg sajnálom, hogy rád borítottam a vizet. Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk vásárolni? Oké?- kérdezte Niall. Nekem tetszett az ötlet, jeleztem is egy "jó" felkiáltással.
- Nekem is jó, de lenne egy apró kikötés- nézett rám Louis, jobban mondvan keresztül rajtam, Harry-re. Ő folytatta:
- Így van. Csak azt vesszük meg, amit mi választunk neked. Rendben?- fordította fejemet maga felé, én pedig bólogattam.
- Akkor induljunk!- pattant fel Liam. Én is felkeltem Harry öléből, és felhúztam a kanapéról, majd a többiek is indultak utánunk. De valamit nagyon hiányoltam...